HTML

Mindent a síelőkért

Friss topikok

Sítörténelem az ugrósánc alatt

2010.08.25. 13:47 símester

Finnországban komoly hagyományai vannak a sísport különböző válfajainak. A Lahti Ski Club veterán versenyzői 1959-ben vetették fel, hogy létre kellene hozni egy állandó kiállítást a síelés emléktárgyaiból. Hosszas kutató és előkészítő munka 1974-ben nyílt meg Lahtiban a símúzeum.

A százezer lakosú Lahti Finnország déli részén fekszik, 100 km-re Helsinkitől. A város északi peremén lévő Urheilukeskus sportcentrumban lenyűgöző látvány fogadja a látogatót. A jellegzetes finn nyír- és fenyőerdőkkel övezett északisí-központot három, egymás mellett álló, szépen megépített sísánc jellemzi. Az orgonasípszerűen, növekvő sorrendben álló sáncok a nyár derekán is üzemelnek. Ilyenkor a műanyaggal borított lejtőket ötpercenként működésbe lépő, rejtett permetezőberendezések teszik csúszóssá. Amíg az egyik sáncot permetezik, addig a másik kettőről ugranak.

A sísáncok alatt található Skandinávia második legnagyobb símúzeuma (az első az oslói, amely szintén egy ugrósánc alatt, a híres Holmenkollen-hegyen van). A város síklubjának veteránjai 1959-ben vetették fel, hogy létre kellene hozni egy állandó kiállítást a síelés emléktárgyaiból. Hosszas előkészítő munka 1974-ben nyílt meg Lahtiban a símúzeum, amely többek között bemutatja a Salpausselkä-hegygerincen rendezett ugróversenyek történetét is. A város eddig hatszor adott otthont az északisí-világbajnokságnak (1926, 1938, 1958, 1978, 1989, 2001), és ezek emlékeit szintén megnézhetjük a múzeumban, de már láthatjuk a 2015-ös lahti vb-re hívó plakátokat is. A megkapóan szépen, két szinten berendezett kiállítás mintegy 13 ezer különböző tárgyat mutat be. Ezeken kívül közel 14 ezer fénykép, bélyegek, síoktató szakkönyvek és filmek jelentik a további látnivalókat. Az olvasóteremben modern audio-vizuális berendezések segítségével ismerhetjük meg a mozgóképes sítörténelmet.

A finn nép számára mindig nagy jelentősége volt a sílécnek, amely szorosan hozzátartozik az ottani kultúrához. A havas téli erdőkben kizárólag ezen lehetett közlekedni, vadászni. A múzeumban a síléceket a felhasználás céljától függően csoportosították. Például úgy, hogy hosszabb távok megtételére használták őket, vagy egy befagyott tavon akartak velük átkelni a gazdáik.

Az ipar fejlődésével egy időben az utak is kiépültek, s így egyre csökkent a déli tájakon a síléc szerepe a létfenntartásban. Ez azonban nem befolyásolta a finn nép határtalan érdeklődését a sízés mint sport iránt. A múzeumban láthatóak az ősi, hosszú és számunkra szokatlan formájú lécek, valamint a botra szerelt tőrök (ezekből mindig csak egyet használtak a sízők), amelyek egyúttal vadászeszközként is szolgáltak.

Az első finnországi síversenyt 1879-ben Tyrnavában rendezték. Kezdetben zömmel befagyott tavakon mérték össze erejüket és gyorsaságukat a finnek. Az 1920-as években aztán egyre jobban érződött a norvég hatás a sportként művelt sízésben. A síkvidéki „ezer tó országában” sísáncokat építettek, és egyre többen választották a síugrást. Norvég mintára alakult ki az északi összetett verseny is Finnországban, amely síugrásból és -futásból áll. A finnek első olimpiai aranyérmét a sísportban az 1932-es téli játékokon, Lake Placidben Veli Saarinen nyerte, aki az 50 km-es sífutásban bizonyult a legjobbnak. A múzeumban ládaszám találhatók a nagy versenyek rajtszámai, a sportolók által gyűjtött érmek és a világhírű versenyzők ajándékai. Nem hiányoznak a város híres szülöttének, a síugró Janne Ahonennek a pályafutását bemutató tárgyak sem.

A második világháború elején nagy szerepet játszottak a finn síjárőrők, akik zömmel kitűnő sífutók voltak. Ezek az egységek különleges taktikai feladatokat ellátó síalakulatok voltak, amelyek a keletről benyomuló szovjet csapatok mögé kerülve hajtották végre a parancsnokság utasításait; ezek a harcosok a mai modern biatlon megalkotói és gyakorlói voltak.

A lahti múzeum érdekességei az imitációs gépek (ugrás, lesiklás, futás). Az ugrógépnél az erőmérő platón elhelyezkedő nézőnek levetítenek egy filmet, amelyen a nekifutás látható a sánc asztaláig, majd a gép előtt ülő „felugrik”. Ezt követően jól időzített elrugaszkodás esetén szépen kivitelezett, hosszú ugrás látványát élvezheti a képernyőn. Az ugrásokat méterben értékeli a számítógép. Az elkésett vagy gyenge felugrást bukás képsora követi. Említésre méltó még a lézeres biatlonpuska, amellyel minden látogató kipróbálhatja a lövőtudományát. A bátrabbak egy felvonóval felmehetnek a legnagyobb síugrósáncra, és odafent megtapasztalhatják, mit látnak az ugrók az indulás előtt. További részletek a siujsag.hu oldalon olvasható.

Szólj hozzá!

Címkék: sport síelés sísport símúzeum

A bejegyzés trackback címe:

https://siujsag.blog.hu/api/trackback/id/tr312246743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.