A deszkások külön világot képviselnek – ezt mindenki tudja. Ám köztük is van egy mind népesebb társaság, amely igencsak különleges módon használja a deszkát: a homokban száguldoznak vele. Ez a sandboarding. Nemrég valakinek megígértük, utánanézünk, mit lehet tudni erről a sportról.
A szörfből lett anno a snowboard, és ez a vízi sporteszköz ihlette azokat a brazil fiatalokat is, akik a hetvenes években az ország déli részén lévő Santa Caterina állam fővárosában, Florianópolisban, az Atlanti-óceán partján a homokban csúszkáltak. Innen aztán hamar átkerült a homokdeszkázás az Egyesült Államokba, és ezzel eldőlt a sorsa: rövidesen elterjedt az egész világon. Igaz, kevésbé népszerű, mint a snowboard, hiszen nagyon nehéz felvonót építeni a homokdűnéknél, és mesterséges pályát sem könnyű létrehozni.
Akárcsak havas testvérénél, a sandboardingnál is többféle szakág létezik. A sebességi Guinness-világrekord 82 km/óra, az amerikai Erik Johnson tartja, míg a nem hivatalos csúcs 97 km/óra. Az ugrás műfajban Josh Tenge a rekorder, három csúcsot is tart jelenleg. A négyszeres világbajnok amerikai boardos legismertebb rekordja a 44 láb 10 inch (13 méter 66 cm) hosszú hátraszaltó.
A sandboard lap sokkal nehezebb, mint a snowboard. Különleges alapanyagokból készül, a gyártók keményfa, üvegszál és műanyag rétegeket építenek össze. Ahhoz, hogy a homokban megfelelően lehessen vele csúszni, be kell kenni az alját; a sportág művelői általában petróleum alapú speciális viaszt használnak.
A világ első sandboardparkját az Egyesült Államokban, Oregon állambeli Florence városában építették fel. A 40 hektáros területen mesterséges homokdűnék várják a sportág híveit, és profi oktatók segítenek mindenkinek, aki ki akarja próbálni a szárazföldi boardozást. Évente több nagy nemzetközi versenyt rendeznek Sand Master Parkban.
Európában többnyire tengerpartokon alakítottak ki sandboarding pályákat (pl. Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország), ám a hozzánk legközelebb lévő homokdeszkás terep nem ilyen. Németországban, pontosabban Bajorországban, a cseh határhoz közeli Hirschau melletti Monte Kaolino nevű hegyen található a kontinens leghíresebb sandboarding pályája. Különlegessége, hogy a kaolintermelés (a kerámia- és tűzállóanyag-gyártás alapvető nyersanyaga) melléktermékeként halmozódott fel a 110 méter magas, 30 millió tonna homokból álló domb.
Monte Kaolinón rendezték hosszú ideig minden évben a homokdeszkások világbajnokságát. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: boardercross villanyfényben, slopestyle, slide és a nem mindennapi ügyességet kívánó páros verseny, amikor ketten állnak egy deszkán. Az idén azonban a terep változásai miatt nem került sor a 18. vb-re, és valószínűleg a jövőben máshol rendezik majd meg a versenyt.
Akárcsak a havon, a homokban is hatott a boardozás a síre: a homoksíelést is egyre többfelé művelik. A sportág Mekkája a namíbiai sivatag, ahol a világ legmagasabb homokdűnéi (pl. a Sossusvlei) kínálnak élvezetet a sandski kedvelőinek. A sebességi világrekorder a Namíbiában élő német Henrik May, aki 2010 júniusában 92,12 km/órás tempóval száguldott a homokban.