Aki az elmúlt években volt síelni a Mátraszentistváni Síparkban, csak jót mondhatott erről a kis „osztrák” síterepről. Megálmodója és megalkotója, Kőrösi Imre 2002 óta gondozta, bővítette, fejlesztette ezt a hegyoldalt, és az ember egyre inkább úgy érezhette itt magát, mint ha egy családias hangulatú ausztriai síközpontban lenne. A tulajdonosnak újabb tervei voltak Mátraszentistvánnal – de már nem élvezheti tovább munkája gyümölcsét. Életének 57. évében elhunyt Kőrösi Imre.
Amikor meghallottam a hírt, teljességgel hihetetlennek tűnt: meghalt az Imre. Aki csak egyszer is találkozott vele, úgy érezhette, száz éves korában is ott intézkedik majd élete értelme, a Sípark körül. Amikor nem sokkal az ezredforduló után cégével kibérelte az egykor a hőerőmű dolgozóinak sportolását biztosító területet, hatalmas lendülettel látott munkához. A helyet jól ismerte, hiszen a nagyszülei háza szinte a pályák végénél volt, és családjával régóta járt ide síelni. Ausztriában sokfelé tapasztalta, hogy az összefogás és a kitartás komoly eredményeket hozhat a sísportban, pontosabban a síturizmusban – ezt akarta megvalósítani itt, a Mátra szívében.
2002 őszén kezdtek dolgozni a gépek, és 2003 telén már két újabb pályán lehetett síelni Mátraszentistvánban. Azóta folyamatosan fejlődött a Sípark: víztározó létesült és kiépült a hóágyúrendszer, parkolók épültek, elkészült a világítás a pályák egy részén, működésbe lépett a korszerű jegykiadó rendszer, és az elektronikai fejlesztések lehetővé tették, hogy utánpótlásversenyeket rendezzenek itt. Egy kis Ausztria – a Mátrában.
Mindez tényleg nem jöhetett volna létre, ha Kőrösi Imre nem dolgozott volna szinte megszállottként Mátraszentistvánban. Már beteg volt, de továbbra is előre tekintett, újabb ötletei voltak. Bár a Sípark valószínűleg nélküle is működik majd, nem túlzás azt mondani: halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar sísportot.
